A filmkészítés kívülről gyakran misztikusnak, belülről viszont kíméletlenül konkrétnak tűnik. Kamerák, fények, vágás, színészek, határidők – és közben folyamatos döntések arról, mit miért mutatunk meg a nézőnek. Lóth Balázs rendezőként, operatőrként és forgatókönyvíróként évtizedek óta dolgozik ebben a közegben, nagyjátékfilmtől sorozatig, fikciótól televíziós produkciókig.

Oktatóként azonban nem a technika felől közelít, hanem a filmnyelv és az alkotói gondolkodás felől. Hisz abban, hogy a filmkészítés tanulható, ha nem elszigetelt fogásokat, hanem összefüggéseket értünk meg: hogyan születik meg egy történet, miként válik képpé, hanggá és ritmussá, és mi történik egy forgatáson valójában.

Ebben a beszélgetésben pályakezdésről és pályaív­ről, mesterekről és tanítványokról, valamint arról kérdeztük, mitől válik egy filmes képzés valódi belépési ponttá, nem csak egy újabb tanfolyammá.

Több évtizede dolgozol a filmipar különböző területein rendezőként, operatőrként és kreatív producerként. Mi volt az a pont, amikor megszületett benned az igény, hogy ezt a tudást strukturált formában átadd másoknak?

Tizenöt éve foglalkozom visszatérően felnőttoktatással, a legelső diákjaim nagy örömömre már gyakorló profik. Van, akiből reklámfilm vagy videóklip rendező lett, van, aki VFX kreatív Londonban - szeretem átadni és újra átélni azt az örömöt, amit a filmalkotás folyamata jelent. Mivel elég sokat tapasztaltam a karrierem első 30 évében a filmkészítés világáról, végeztem iskolát New Yorkban és Budapesten is, forgattam kisköltségvetésű és monstre produkciót, úgy gondolom, sok olyat tudok átadni erről a területről, ami valóban hasznos a diákoknak. A visszajelzéseim eddig visszaigazolták ezt. 

A képzésed teljes ívet ad a filmkészítésről a filmnyelvtől a marketingig. Miért tartottad fontosnak, hogy a hallgatók ne csak egy részterületet, hanem a teljes alkotói folyamatot lássák át?

Közhely, de mint minden, ez a terület is gyorsul, változik, az AI révén átalakul és egyre nagyobb szükség van a sokoldalú, multi-talent alkotókra, akik változatos produkciókban, egyedi igényeknek tudnak gyorsan megfelelni. Másrészt nehéz jó rendezőnek, operatőrnek, producernek lenni, ha nem látjuk át a filmgyártás teljes területét, nem tudunk empatikusak lenni azzal a sokszáz emberrel, aki egy nagyobb produkcióban éjt-nappallá téve dolgozik a közös siker érdekében. 

Sokan azért nem vágnak bele a filmezésbe, mert túl technikainak vagy túl „elitnek” érzik a szakmát. Oktatóként mi a legfontosabb számodra abban, hogy ezt a félelmet lebontsd?

A filmalkotás sosem volt annyira elérhető, annyira demokratikus, mint ma. Kis túlzással egyetlen mobiltelefonnal is bárki lehet rendező vagy operatőr, és akkor még nem beszéltünk a generatív AI lehetőségeiről. Ugyanakkor az eszközök elérhetőségével párhuzamosan a közönség igény szintje is nagyon magas lett: elképesztő minőségű tartalmak ömlenek ránk minden nap a social mediától a streaming szolgáltatásokon át a mozivászonig. Ahhoz, hogy megfelelő színvonalú, közönséget vonzó vagy fesztiválsikereket elérő produkciót tudjunk letenni az asztalra, hosszú utat kell bejárni. Az első lépéseket szeretném negtenni a diákokkal: bontsuk le a falakat, értsük meg a technikai alapokat és szerezzünk olyan szemléletet, ami közelebb hozza ezt a világot az érdeklődőkhöz.

Tanultál Magyarországon és nemzetközi környezetben is, olyan mesterektől, mint Zsigmond Vilmos vagy Kovács László. Milyen szemléletet vittél tovább ebből az oktatásba, amit ma is alapvetőnek tartasz?

A filmkészítés mindenekelőtt egy szakma, amelynek a technikai, logisztikai, emberi oldala ugyanolyan fontos és meghatározó, mint a művészeti része. A filmkészítés csapatmunka: csak annyira vagy jó, amennyire a stábod és a színészgárdád lehetővé teszi, hogy jó legyél. Meg kell tanulni tisztelni és némiképp alázattal lenni a filmgyártás folyamata iránt - és ezek a nagy öregek ezt szívvel-lélekkel képviselték felénk egész életművükkel.

A tanfolyam gyakorlatorientált: saját filmötlet, forgatás, vágás, visszajelzés. Mit tapasztaltál: mi az, ami a legtöbbet adja egy kezdő filmes önbizalmának?

Sok tehetséges ember van a világban, sokan jó érzékkel találnak bele remek dolgokba - de ez legtöbbször egy alkalmazott művészet. A tehetséges amatőrt a profitól talán az választja el, hogy a profi meg tudja valósítani pontosan azt, amit elképzel, nem csak szerencséje van, amikor képet alkot. Ha tudatossá válik a folyamat, ha a kész film olyan, amilyet nagy műgonddal megterveztem az íróasztalnál, az szárnyakat ad, attól lesz igazán magabiztos az alkotó. És ez a tudás vezeti el olyan munkalehetőségekhez, ahol felkérésre, esetleg más alkotó koncepciója, forgatókönyve mentén kell alkotni, alkalmazott művészként.

Dolgoztál nagyjátékfilmen, sorozaton és televíziós produkciókon is. Oktatóként hogyan segíted a résztvevőket eligazodni abban, hogy milyen filmes irány vagy szerepkör illik hozzájuk?

Én nagyon sokáig operatőrként és rendezőkénti is dolgoztam, de végül az utóbbi mellett döntöttem, hozzám ez illett jobban. Hiszek mindenkiben sokféle tehetség mozgolódik egyszerre és sokszor a gyakorlatban derül ki, hogy az ő munkamorálja, attitűdje melyik filmes szakmához illik a legjobban. És ahogy feljebb mondtam: ma már nem kőbe vésett, hogy dönteni kell. Ismerek olyan segédoperatőrt, aki igazi showmanként a kamera másik oldalán is sikeres - vagy olyan zeneszerzőt, aki egyébként ügyes drónpilóta. Nincsenek határok.

A tematika külön foglalkozik rendezéssel, operatőri munkával és utómunkával is. Szerinted mi az a filmes alaptudás, ami minden alkotónak közös nevező kell hogy legyen?

Érteni kell a szakágak (osztályok) munkáját, részleteiben. Lehet csinálni enélkül is filmet, de sokkal rögösebb, lassabb út lesz, később jut el az alkotó oda, hogy tényleg pontosan meg tudja valósítani, ami a fejében megjelent. Mivel a rendező alapvető célja a kép és hang minden egyes elemének kontrollálása, és a történet, a rendezői vízió szolgálatban állítása, kiemelten fontos, hogy mindenki egy cél érdekében dolgozzon, “egy filmet csináljon”. A kamera szekció, a világosítók, a látványcsapat, a beauty csapat stb. munkájának megértése vezet a sikerhez.

Sok jelentkező nem feltétlenül filmes pályára készül, hanem szeretne „érteni a film nyelvén”. Mit gondolsz, mit adhat ez a képzés azoknak, akik nem feltétlenül hivatásos filmesek lesznek?

Nagyon régóta mozgóképek vesznek körül minket a mindennapjainkban, az audiovizuális történetmesélés a nagyszüleink óta a mindennapok része. Az ebben való jártasság, a képek mögé látás képessége, a rövid és hosszabb formájú mozgóképes tartalmak értelmezése az alapműveltség része kellene, hogy legyen. Érteni a filmeket - egyenlő azzal, hogy az életet értjük.

A tanfolyam a marketinggel és a pályaépítéssel is foglalkozik. Miért tartod fontosnak, hogy egy alkotó már a kezdetektől tisztában legyen azzal, hogyan jut el a filmje a közönséghez?

Sokféle film és filmkészítő létezik. Van, akit a nagyközönség szeretete vonz, van, akit az elismerések, a fesztiváldíjak. Akármelyik utat is választjuk, a korunkat jellemző kommunikációs zajban és az alkotások széles kínálatában kulcsfontosságú a tudatos tervezés. Bizonyos döntéseket a saját pályánkkal kapcsolatban érdemes korán meghozni és lépésekre bontani a boldogulást. Ha pedig ott az első kész produktum, ennek eljuttatása a célközönséghez ugyanakkora munka, mint megcsinálni a filmet.

Ha egy mondatban kellene megfogalmaznod: mit visz magával az, aki végigcsinálja ezt a filmes alapképzést – szakmailag és emberileg?

Egy alap filmes túlélőkészletet, megfelelő hozzáállást és lehetséges utakat tanítunk. Az útra mindenki maga lép rá - mi segítünk felállni a rajtvonalhoz